Az előző bejegyzéseimben áttekintettem az orosz-ukrán konfliktus geopolitikai hátterét és bemutattam a 2014-es krími és kelet-ukrajnai harci eseményeket. Ebben a blogbejegyzésben a Kelet-Ukrajnában 2014-2015 során a szakadárok oldalán harcoló alakulatokat mutatom be.
Oroszországban a zsoldosok alkalmazása 2008-ban vált törvényileg lehetővé. Ezt követően az orosz gáz-és olajipari cégek (Transznyeft, Gazprom, Lukoil) külföldön lévő érdekeltségeik védelmére fegyvereseket is bevethettek. Azóta több törvényt is hoztak, ami bővítette a zsoldoshadsereg felállításának lehetőségét. A PMC-k egy része az orosz titkosszolgálathoz köthető, így nem ritka, hogy tevékenységükkel orosz nemzeti érdekeket képviselnek. Putyin elnök úgy maga mondta a magánhadseregekről, hogy azok „a nemzeti érdekek megvalósításának eszközei az állam közvetlen részvétele nélkül”. A hibrid konfliktusokban való orosz érintettség bemutatása céljából létrejött InformNapalm közösség tíz orosz kötődésű katonai magánvállalkozás szerepét vizsgálta. A képen látható PMC-k közül hét részt vett a kelet-ukrajnai harcokban is.
A 2014-2015-ös ukrajnai csatateret tekintve az ábrán szereplő csapatok közül a legismertebb talán a Wagner, amelynek az orosz államhoz való kötődése sok helyen tetten érhető. Az Argentínában bejegyzett vállalkozás és a GRU (orosz katonai titkosszolgálat) kiképző tábora például ugyanabban az oroszországi faluban található. Több dokumentum is alátámasztja a Wagner érintettségét Kelet-Ukrajnában: fotók, közösségi oldalakon található bejegyzések, Moszkva által adott kitüntetések stb. Az adott időszak dokumentumai alapján a Wagner-katonák zsoldjának nagysága sávosan került meghatározásra: a kiképzés idején 250-320 000 forintnak megfelelő összeg volt, bevetésen pedig átszámítva 500-1.400.000 forintot fizettek havonta. Egy hónap bevetés után egy hét szabadság járt a katonáknak. Halál esetén 13.000.000 forintot kaptak a hozzátartozók, a holttest hazaszállítását viszont nem biztosította a szervezet.
„Vérében fullad meg,aki megkérdőjelezi békés szándékunkat!!! Mert a mi kegyelmünk könyörtelen!!” Felirat a Wagner kiképzőtáborában
Önkéntesek Kelet-Ukrajnában
A rendezetlen és ad hoc szeparatista csoportosulásokat először a Krímből Szljavanszkba érő Igor Girkin szervezte egységbe. Az általa irányított Dél-Keleti Hadsereg gerincét kezdetben korai orosz önkéntesek, valamint a korábbi Berkut és Alfa speciális egységek tagjai alkották. A valódi erőt és tapasztalatot viszont más katonai csoportok, például a Vosztok adták.
A Vosztok (Kelet) zászlóaljat eredetileg 1999-ben alapították a második csecsen háború idején. A vezetőjük Alekszander Kodakovszkij volt, az ukrán Alfa egység egyik volt parancsnoka.
Az Oplot egy kezdetben főként bűnözőkből álló alakulat volt, amely később harcedzett katonákkal bővült. Számos tankkal rendelkeztek és ők biztosították Alekszander Zaharcsenko, a Donyecki Népköztársaság vezetőjének személyi védelmét..
A brutalitásáról és viharos temperamentumáról hírhedt Igor Bezler (Besz-Démon) vezette a Kard (Mecs) nevű csapatot. Ők kezdetben az utak blokádját látták el, majd arról váltak ismertté, hogy mentőautókat raboltak és gyógyszertárakat fosztogattak. Bezlert összefüggésbe hozták a malajziai utasszállító lelövésével, valamint egy politikus meggyilkolásával is: Vologyimir Ribak azután tűnt el, miután megpróbálta eltávolítani a felkelők zászlaját a városházáról. Holttestét később egy folyó mellett találták meg.
Bár a fenti csapatok önkéntesek voltak, ez nem jelenti azt, hogy nem kaptak fizetést. A főként helyi lakosokból szerveződő Kalmius tagjai viszont fizetség nélkül harcoltak, amiért a többiek jobbára úgy hivatkoztak rájuk, mint „idiótákra”. Helyi lakosok lévén a Kalmius tagjai meglehetősen határozottan reagáltak az esetleges elhajlásokra, Donyeckben például több bordélyházat is bezárattak.
A fenti szabadcsapatokon kívül Kelet-Ukrajnában számos más önkéntes alakulat is harcolt. Ezek között a csoportosulások között gyakori volt az ellenségeskedés és rivalizálás. A konfliktus kezdetén Szljavanszk Girkin felügyelete alatt állt, Horlivka pedig Bezlerhez tartozott. Donyeckben az irányítás legfőképp a Vosztok és az Oplot kezében volt. Luhanszkot a kozákok és a Prizrak (Szellem) zászlóalj védte. A harcolók száma folyamatosan változott, de a 10.000 főt sosem haladta meg. A felkelők körülbelül fele Oroszországból érkezett. Sok volt közöttük a bűnöző, folyamatos volt a vetélkedés az Oroszországból származó pénzért. Az emberrablások és fosztogatás gyakori volt. Girkin több esetben adott parancsot a fosztogatók kivégzésére az 1941-es sztálini statáriális eljárásra hivatkozva.
